Egy sikeres és megható kamaszmediációnak a történetét a szereplők beleegyezésével osztom meg, megváltoztatott nevekkel, és a beazonosíthatóság elkerülése érdekében pár hónap csúszással.
Dani anyukája, Klári keresett meg, hogy szeretne a fiával mediációra jönni. A pszichológus sajnos számukra nem nyújtott megoldást, fiában már maga a szó is kőkemény ellenállást váltott ki. Egy jó taktikával a szülők eldöntendő kérdést tettek fel. Pszichológus vagy mediátor? A gyermekek, kamaszok számára talán ez utóbbi nem töltődött fel megannyi téves, negatív tartalommal. Így „ én nyertem”…
Klárival történt előzetes beszélgetésünk után arra gondoltam, csupán egy újabb szülőnek kell segítenem abban, hogy elfogadja a kamaszkor zsákutcának tűnő szakaszát, és új irányba terelni anya és fia kommunikációját.Tipikusan a „biztosan egy másik bolygóról származik a gyermekem” életérzésben volt az édesanya. Dani szinte semmiről nem volt hajlandó beszélgetni a szüleivel, osztályzatai a középiskola első évében fokozatosan romlottak, új osztálytársait „beige flag” –ként jellemezte (állítólag unalmas, jelentéktelen személyiséget kell értenünk alatta ).
Abbahagyta a tenisz edzéseket, ki sem tette a lábát az őrtoronynak becézett szobájából, aminek ajtajáról egy hatalmas John "Soap" MacTavish poszter nézett a család tagjaira, fegyverrel a kezében, borús arccal ( ő a Call of Duty nevű videójátékban a Task Force 141 tagja, egy tapasztalt katona). Erről olyan sokat hallottam a hónapok alatt, hogy belém is égett
Nem ez volt az első alkalom, amikor egy személyes tapasztalás, megélés segített a megoldásban. Anyaként, a múltban én is szembetaláltam magam a kékfényű szörnnyel, ami beszippantotta a gyermekemet évekre.
Mi mindent tanulhatunk a gyermekeinktől miközben magunkat is fejleszthetjük? Egy harcos, de megható anya - fia útról szóló írás.